Hei!
Kezdődő blogger-életem első lépéseként magamhoz ragadtam a hatalmat: jól látjátok, most nem Seri ír nektek, épp dolgozik (valójában keze-lába összekötve, szája letapasztva és be van zárva a ruhásszekrénybe), úgyhogy ma én szolgáltatom a friss, általam manipulált és cenzúrázott híreket. :)
Folytassuk, ahol abbahagytuk: gyarmatosításom első napjaival.... muhahaha.
Ahogy megérkeztem, első dolgom volt átrendezni a lakást, Seri örömére, és határozott tiltakozása ellenére. Sokkal jobb lett, s azóta is lelkesen csinosítjuk, szépítgetjük. Egyre több a rózsaszín, ismét csak Seri örömére, és egyre több a növény az ablakban, a szekrényen, a komódon....meg úgy mindenhol, az én örömömre.... -_-
A svéd bevásárlásnak köszönhetően finom, házias, de ami a legfontosabb HÚSOS illetve NUTELLÁS ételeket készíthetek vacsorára illetve desszertnek. Mert a hús meg a csoki ugye itt amúgy nagyon drága lenne. Seri mindig irigykedve nézegeti a teslásokat.... de szerintem egy teslásnak sincs annyi hús a fagyasztójában, mint nekünk. Szóval miénk a világ :)
Ezután szép lassan átcsordogáltunk a márciusba. A hónap második hétvégéjén Balázsékkal ellátogattunk Helsinkibe. Ha annyit mondok, hogy nagyon hideg volt, azzal szerintem semmit nem mondok. Inkább azt mondom, hogy olyan hideg volt, hogy SÉTÁLNI LEHETETT A TENGEREN!!! A népek a tenger vizén grasszáltak! Bár úgy tűnt, ez eléggé megszokott, mindennapos dolog, mi azért eléggé le-fagy-tunk ettől...ha-ha. Ez amúgy nyilván egy hosszú folyamat, nem aznap volt -30 fok, a mi időnk egész kellemes kirándulós idő volt kb. -3 fokkal
A szállásunk cuki volt, csak kisebb, mint vártuk. Sebaj, négy jó barát 30 négyzetméteren és galériás ágyon is elfér :) De volt fürdőszobánk, konyhánk, minden ami kell. Maga a város összességében nem volt nagy élmény - bár ez részben biztosan betudható a borongós időnek. De az épületek - néhány kivételtől eltekintve nem igazán voltak lenyűgözőek. De az a néhány kivétel, ho-ho-hó, na az mindenképpen megér egy kört, ha valaki Helsinkit tervezné meglátogatni!
Első állomásnak meleg szívvel ajánlom a Silent Church-öt. A pályaudvar közvetlen közelében található, szokatlan küllemű épület.A város legforgalmasabb pontján található és az év minden napján nyitva áll, teljesen ingyenes és ami legszebb az egészben - ennek utána olvastam - a bejáratnál várakozó emberek nem jegyszedők, nem is turistákat terelgető idegenvezetők, hanem olyan emberek, akik azért vannak ott, hogyha úgy érzed, szükséged van valakire, akivel beszélgetnél egyet, vagy hogy kicsit kiszakadj a hétköznapokból, akkor ők ott vannak. A szolgáltatás teljesen díjtalan és anonim.
Ami pedig a templom belsejében fogad, az egészen leírhatatlan. A nyüzsgő, hömpölygő, zsibongó utcáról egyszer csak belépsz egy ellipszis alakú, fával burkolt térbe, ahol TÖKÉLETES csönd van...persze csak akkor, ha mindenki nyugton tud maradni egy kicsit és nem a zsebében kotorászik meg szipog, meg a szokásos matató dolgok... De ha eléred azt az állapotot, hogy sikerül mindenkinek egyszerre csöndben maradnia, akkor egyszerűen megáll az idő. Hihetetlen erő van abban a térben a maga egyszerűségében és letisztultságában. Egy feltétlenül MUST GO hely, ha valaki arra jár!
Ez után a templom után meglátogattunk még pár templomot: a Szenátus téren a Helsinki evangélikus katedrálist, az Uszpenszkij orosz ortodox templomot, ellátogattunk az Old Market Hall-ba, ami olyan mint a fővám téri piacépület pici makett méretben, de sajátos bájjal, és ellátogattunk a Hakaniemi market-ba is, ami egy piac modern épületben. A piacok fő terméke természetesen a HALAK minden mennyiségben és formában, meglehetősen drágán. Igaz, nem is számítottunk másra :)
Az utolsó napunkon a suomenlinnai erődítményt céloztuk be, ami az egyik közeli szigeten található. Sajnos utolsó nap lévén a bőröndjeink is velünk utaztak, így sajnos rövidebbre kellett vennünk a kirándulást. De azért fagyos tengeren hajókázni nem volt rossz :)
Helsinki után a napok kicsit csöndesebben telnek. Vettünk újabb biciklit (Colgate a neve, ha látjátok, megértitek), sorra győzök a játékokban (7 csoda párbaj) és készülünk lassan arra, hogy hazalátogassunk. Szervezzük már a programokat, írjuk az újabb kireptetendő dolgok listáját. Volt még ünnepelni valónk, megsütöttük az első zsömléinket és kenyerünket, elkészültek az első házi trüffel golyók is valamint végre felkerült az első függöny. Ó, és végre fényárban úszik a konyha is. A lakás egyre inkább otthon illatú :)
Nos, ennyit uralmam első napjairól, de még koránt sincs vége. Hamarosan újabb meghódított napokról számolok be, de addig is mindenkinek jó olvasgatást! :)
Pacsi,
Zita
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
